Szerelmes hagyományok világszerte

Valentin napon a legtöbb országban a szerelem kapja a főszerepet. Már a középkorban is a flörtölés napjának tartották, amely főleg az asszonyoknak kedvezett, hiszen ezen a napon nyugodt szívvel „félrecsókolhattak” és ezt férjüknek szó nélkül tűrniük kellett. Azóta rengeteget változtak a férfi-női szerepek, ahány ország, annyi szokás. De vajon hogyan telik szerte a világban a Valentin nap?

Mi magyarok az ünnep hallatán azonnal szerelmünkre – vagy legalábbis a szerelemre – gondolunk. Tervezgetünk, hogy mivel lepjük meg kedvesünket, előkutatjuk rejtett vágyainkat, az emberek hangulata egészen felszabadulttá válik. A hozzám fordulókat mindig arra biztatom, legyenek különleges alkalmak a kapcsolatukban, tartsanak ünnepeket, gyűjtsenek olyan élményeket, ami erősíti a kapcsolatot, növeli annak "szakítószilárdságát". Persze az örök jótanácsom: a hétköznapok mérik meg igazán a kapcsolat. Milyen minőségű közös életet tudunk építeni, jól tudjuk-e érezni magunkat egymással? Sokszor az ünnepek döbbentik rá az egyedülállókat arra, hogy társat szeretnének maguk mellé.  Egy-egy ünnep után nálam is többet csörög a telefon. Nekem olyan ez a Valentin nap mintha a tavasz előhírnöke lenne.  Tavasszal pedig mindenki nyitottabbá válik.

Kicsit körülnéztem, hogy máshol is a szerelemről szól ez az a nap? 

A Valentin napi „vad vágyak” észak felé haladva csillapodnak. A dánok és a norvégok romantikus gyertyafényes vacsora mellett ünnepelnek, virágcsokrokkal és üdvözlőkártyákkal köszöntik egymást. Angliában szintén a szolid ünneplést részesítik előnyben. Egy régi szokás szerint a fiatalok, akik Bálint nap reggelén meglátják az első (ellenkező nemű) egyedülállót, azt Valentin/Valentine néven szólítják és megajándékozzák. Ezzel azonban nem ér véget a történet. Az elkövetkezendő egy évben ezt a személyt kitüntetett figyelemben kell részesíteni, szinte jegyesként kell vele bánni. Te bevállalnád? Hagynád, hogy egy vadidegen járjon a ked-vedben egy éven át?

Kelet-Európában is számon tartják a szerelmesek napját, azonban van némi változás. Romániában például a február 14. mellett a ’Dragobete’ az „igazi Valentin nap” február 24-én. 

Nézzünk kicsit körül Kelet felé is. Az iszlám tiltja a nyugatról jövő szabad szerelmi Valentin napi ünneplést, hiszen tudjuk, hogy a párkapcsolatok teljesen másképpen működnek, mint a nyugati kultúrákban. A japánoktól viszont megszokhattuk, hogy valamiben mindig jeleskednek, valamiben mindig eltérnek az átlagtól. Ez alkalommal sincs másképp. A japán Valentin nap éppen fordítottan zajlik: a nő ajándékoz a férfiaknak február 14.-én, cserébe pedig március 14-én, a „Fehér Napon” fehér csokit, ékszert vagy alsóneműt várhat. Nemcsak társukat ajándékozzák meg, hanem férfikollégáikat és főnöküket is. Minél különlegesebb a desszert, annál fontosabb az ajándékozott az ajándékozónak. Ez esetben én azt tanácsolnám, hogy a konfliktusok elkerülése érdekében tartsuk titokban, ki milyen minőségű ajándékot kapott.

Dél-Amerikában más szelek fújnak. Brazíliában nyárra időzítik a romantikázást, februárban inkább az érzékiség, a felfokozott karneválhangulat jellemző. Guatemalában az észtekhez és a finnekhez hasonlóan nemcsak a szerelmesek, hanem a barátok is megemlékeznek egymásról. 

Amerikában is sok helyen a Valentin-nap nem a szerelem, hanem a „szeretet ünnepe”. Az emberek párjuk mellett családjukról, barátaikról, kollégáikról sem feledkeznek meg. Nem beszélve a jópofa névtelen képeslapokról, melyek aztán könyörtelenül feladják a leckét: vajon kinek jutottunk eszébe?

Ezekben az országokban a Valentin nap, vagy épp, ahogy az adott országban nevezik, egy olyan hagyomány, melyet a régi időkből őriznek a mai napig. De mit mondd nekünk ez az ünnep, nekünk, magyaroknak? Hiszen mi csupán 1990 óta tartjuk számon. Emiatt is izgalmas ez nap, hiszen olyan fiatal a tradíció, hogy mi "találhatjuk ki" hogyan is ünnepelhetjük. Mi lehetünk a későbbi hagyomány megteremtői! Csak kreatívan, figyelmesen!