Bátran kijelenthetjük, hogy a régi időkben soha nem feszült oly mértékben egymásnak a két élettér, mint ahogyan napjainkban. Az egyre gyorsuló életforma és a férfi-női szerepek átalakulása jelentős változásokat hozott, ezzel új problémakört teremtve: a karrier és a magánélet egyensúlyának megbomlását.

Mit jelent ez az egyensúly?

A világban oly mértékű változások történtek, hogy lehetetlen egyetlen használható „egyensúly-modellt” felállítani. Mindenképpen az adott korhoz kell igazodni. Korábban, ez az egyensúly úgy valósult meg, hogy a nő viszonylag korán szült, és otthon maradt a gyerekekkel, amíg a férj dolgozott és gyakorlatilag ő tartotta el a családot. A ’magánélet’ és a ’karrier’ ily módon harmóniában volt egymással.

De mi a helyzet most? És miért olyan nehéz összeegyeztetni a kettőt?

Az idők folyamán egyre több nő kezdett el tanulni, s megérezvén a sikereket, nem is kívánták feladni a tanulás és a karrierépítés lehetőségét. Az első konfliktus abból adódhatott, hogy a legtöbb férfi, férj ezt nem nézte jó szemmel, vagy legalábbis furcsának tartotta ezt a lépést. Mára már elfogadott tény, hogy a nők is meg akarnak állni a saját lábukon, hogy függetlenül is tudjanak boldogulni az életben. Ezzel természetesen nincs is probléma, sőt! Azt gondolom, nagyon fontos, hogy mindenki megtalálja a maga útját, és meghatározza saját életcéljait, amit el akar érni, és tesz érte.
Az emberek többsége azonban ott téved el, hogy emellett elfelejti, mennyire szüksége van egy társra, aki ebben támogatja. És azt is elfelejti, hogy ezt sem adják ingyen! Ez a probléma általában harminc éves kor felett jelentkezik, hiszen a huszonéveseknél valóban fontos a tanulás és a pálya egyengetése. De egyik életszakaszban sem hanyagolható el a párkapcsolat!

Karrierista zóna – Ki a ’karrierista’?

Bizonyos értelemben negatív jelző, mégis találó. Az ilyen embereknek az első és legfontosabb dolog a munka, a karrierépítés, és a magánéletet – még ha párkapcsolatban élnek is – háttérbe szorítják. Aki állandóan céljainak elérésével foglalkozik, nemcsak embertelen energiát, de rengeteg időt is fordít erre. Hogy honnan lehet ennyi ideje? – Valószínűleg onnan, hogy sokkal kevesebb időt tölt párjával, mint amennyit a párkapcsolat igényelne. Lehetséges, hogy kezdetben kedvese elnézi neki a hosszúra nyúlt munkanapokat, megpróbálja megérteni. Ez azonban előbb-utóbb az elhanyagoltság érzéséhez vezet, amit – valljuk be – egyik kapcsolat sem tud hosszú távon elviselni. Hiszen egy párkapcsolatban nincs is szomorúbb, mint a „társas magány”. Karrierista modellünk azonban a másik fél szenvedéseiről mit sem sejt mindaddig, amíg egy napon üresen nem találja a közös lakást, vagy jobb esetben, amíg nem beszélnek erről a problémáról.

És mi a helyzet az egyedülállókkal? Legyünk őszinték, az imént vázolt életforma mellett ez a státusz nagyon nehezen változhat. Hiszen ebben az esetben még több idejük jut a munkára, senki nem várja otthon őket, csupán a laptop, a könyvek, a szauna, a saját kondi gép, és az üres ágy. Általában teljes időkihasználtsággal élik az életüket, büszkék szakmai sikereikre, szívük mélyén azonban érzik az űrt, s vágynak egy társ gondoskodására, szeretetére.

De az érintettek számára van egy jó hírem: bármilyen helyzet áll fenn, nem kell, sőt nem is szabad beletörődni! Hiszen ezen lehet változtatni úgy, hogy „karrier kontra magánélet” helyett „karrier és magánélet” legyen! Ne az ellentétbe állítás, hanem a harmóniába hozás legyen a cél.

Minden fejben dől el!

Először is fel kell állítanunk egy saját fontossági sorrendet. A legjobb talán az, ha a magánélet szerepel az első helyen, mert ha ezen a téren jól működik minden, és boldogok vagyunk, akkor nem lehet előttünk legyőzhetetlen akadály a munkában sem.

Függetlenül attól, hogy éppen egyedül vagyunk vagy párkapcsolatban élünk, a karrier és a magánélet között meg tudjuk teremteni az egyensúlyt, ha megtesszük a megfelelő lépéseket önmagunk és/vagy a párunk felé:

• Mérlegeljünk! Mi a fontosabb? Karrier vagy magánélet? És ha mindkettő, hogyan tovább?
• Lehetőség szerint válasszunk olyan munkahelyet, ami mellett elég idő jut a magánéletre, számunkra fontos emberekre, szabadidős tevékenységekre.
• Ha még nincs párunk, járjunk el társaságba! Minden kapcsolatnak és kapcsolatépítésnek a rendszeresség az alapja.
• Ha párkapcsolatban élünk, beszéljük meg a másikkal, kinek mi fér bele az idejébe, mik a prioritások, ki mit szeretne. Nagyon fontos, hogy a felek össze tudják egyeztetni életritmusukat, hiszen kölcsönös toleranciára van szükség ahhoz, hogy tartósan működjön a párkapcsolat.

Egyet azonban ne feledjünk: az elfogadás nem egyenlő a saját énünk feladásával! Fontos, hogy önmagunk maradjunk! Ha változtatunk, azt ne megfelelési kényszerből, hanem önként és örömmel tegyük. Emellett el kell tudnunk választani egymástól a két életteret. A munkahelyi problémákat ne vigyük haza, a párkapcsolati feszültségnek pedig nincs helye a munkában. Ha elgondolkozunk a fentieken, odafigyelünk önmagunkra és a visszajelzésekre, akkor könnyebben létrejöhet a vágyott harmónia karrier és magánélet között.