Az ember és jóakarói

A Kerítőnő 2011.05.03. 19:40

Minden bizonnyal sokan tudnánk rémtörténeteket mesélni arról, milyen volt az, amikor barátaink jóindulatúan akartak összehozni éppen egyedülálló ismerősükkel, vagy netán arról, amikor a hétvégi családi ebédnél egészen véletlenül betoppant a szülők barátjának egyedülálló „kisfia/lánya”. A menekülő utat keresve az ember gyorsan rádöbben, saját kezébe kell vennie az irányítást. Majd rögtön ezután felmerül a kérdés: a „hogyan”?

Végigjárunk jó néhány szórakozóhelyet, beiratkozunk nyelviskolába, talán még salsázni is megtanulunk. Miért ne? A tánc jó dolog. De lehet, hogy párt keresni célravezetőbb lenne ott, ahol van. Pontosabban, ahol megfelelő van. Ez persze nem azt jelenti, hogy a fent említett helyeken és módokon ne lehetne ismerkedni. Dehogy nem! Ismerkedni, szinte bárhol lehet. Ezért gyorsan ki is próbáljuk az internetet: kitöltünk néhány online jelentkezési lapot, előkeressük a sok évvel ezelőtt készült legjobb fotónkat, megadjuk a paramétereinket és elszánt kutakodásba kezdünk, hogy megtaláljuk a számunkra ideálisnak vélt „adathalmazt”.

De jó, ha tudjuk, a pártalálásra ennél jóval életszerűbb, emberléptékű lehetőségek is mutatkoznak.

A” bemutatás intézménye”

A személyes ajánlás vagy a bemutatás intézménye például mindig is létezett. Régen, szűk közösségekben, falvakban a „Kerítőnő” feladata volt azon fiatalok összeboronálása, akiknek szülei szerették volna az adott házasságot, de a fiataloknak nem igazán füllött ehhez foguk. Ha sikerült a feladatot végrehajtani, a kerítőnő megkapta jutalmát.

A szülői akarat érvényesülése a házasságkötés terén kultúránkból kikopott, a fogalom átértelmeződött. Még szerencse, hiszen a fiatalok mindig is jól érezték, hogy a kapcsolat létrejötte nem történhet kényszer, nyomás, vagy bármiféle elvárás hatására. Társulás csak szabad akaratból, az együtt öröméből jöhet létre.

Az ismerkedéshez, tartalmas emberi kapcsolatok kialakulásához azonos platformokon alapuló közösségek, azonos értékrenddel bíró, motivált emberek kellenek.

S most gondolhatnánk, hogy erre modern korunkban számtalan lehetőség kínálkozik. Ennek azonban sok esetben éppen az ellenkezője igaz: ez pontosan a mai világban nehéz, amelyben szinte muszáj sikeresnek lenni, és amelyben gyakran képesek vagyunk a felszínen megragadni. Egy igazán mély, valódi tartalommal bíró kapcsolatig sokszor hiába való randevúk során át vezet az út. Folyamatosan változnak, s szűnnek meg az átlátható és biztonságot adó közösségek: egyetemi, főiskolai évek végén, a munkahelyek váltásakor, baráti körök átalakulásával.

Ilyenkor pedig jól jöhet valaki. Valaki, aki megmutatja, mik is a lehetőségeink, hol van életünk lehetséges párja, hogyan és mikor találkozhatunk vele?

Iránytű a társtaláláshoz

A Modernkori Kerítőnő az, aki az egymás számára érdekes és értékes embereket megtalálja, előkeríti, s vállalja azok bemutatását, összehozását.

Nincs katalógus, adatlap- vagy személyiségteszt-kitöltés. Minden szemtől szemben zajlik, nincs előre meghatározott forgatókönyv. Beszélgetések viszont annál inkább. Két-három, vagy akár több alkalommal.

Van, akit csak egy új társaságba vezetek be, és van, akit elkísérek egészen az első randevúig. Persze, nem szó szerint.:) Mindig azt, és csak annyit, ami kell, ami szükséges. Biztosítom a körülményeket, hogy lépni tudjon, és lehetőleg biztos talajra...
 


A bejegyzés trackback címe:

https://keritono.blog.hu/api/trackback/id/tr722875272

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása