Vadász idény van. Mindjárt itt a karácsony, a társkereső irodák forgalma ezekben a hetekben óriási növekedésnek indul. Pár kell a fa alá, mert hát az az igazi ajándék! A virtuális „vadászat” elkezdődött, lőfegyverek élesítve: messziről jött online ember, azt mond, amit akar. A meglepetés minden esetben garantált.

S hogy kik is az igazi nagymenők? A vadászmezők sztárjai? A gemius /Ipsos Audience nemrég megjelent kutatása szerint nem mások, mint a vidéki, iskolázatlan férfiak. Az online társat keresők – szám szerint napi nyolcvanezer ember – 60 százaléka férfi, akik közül felülreprezentáltak az alacsony iskolai végzettségűek, a fiatal középkorúak, valamint a községben élők – olvasható a cikkben.

Egy biztos, az ismerkedéshez közösségek kellenek. Kinek megadatik, kinek kevésbé. Az iskolai végzettség magyarázat lehet arra, kit, mennyi és milyen ember vesz körül. Már némi előnyre tesz szert az, aki felsőfokú tanulmányokat végzett. Ezek a hasonló érdeklődési körrel rendelkező közösségek együtt válnak felnőtté és bár a csoport összetétele gyakran cserélődik, a tagok a későbbiekben is tartják a kapcsolatot. Ha nem is járnak össze rendszeresen, de tudnak egymásról. Ez a táptalaj alkalmas a biztonságos ismerkedésre, sőt, a legtöbb főiskolai/egyetemi párkapcsolat házassággal végződik.

Akinek a felsőfokú tanulmányok ideje alatt ez mégsem jön össze, a következő fordulóra a munkahelyen számíthat. A munkahely és az azt körülvevő közeg nyíltan az egyik legjobban funkcionáló ismerkedési terep. Munkatársak, ügyfelek, partnerek, na meg a céges csapatépítő tréningek… megannyi lehetőség.

A magyarázat a lokális kérdésre szintén adott. A legtöbb felsőoktatási intézmény Budapesten, illetve a vidéki nagyvárosokban található. Aki ezekben az intézményekben végez, az általában munkát is a fővárosban, vagy a lakhelyéhez legközelebb eső városban talál. Itt koncentrálódik a fiatal pályakezdő értelmiségi réteg jelentékeny hányada a lehetőségekkel, új és folyamatosan változó közösségekkel.

A kutatás szerint az online társkereső oldalon alulreprezentáltak a felsőfokú végzettségűek, viszont akik mégis a társtalálásnak ezt a formáját választják, azok intenzívebben is használják.

Ha egy felsőfokú végzettségű társat keres, mindenképpen motivált. Konkrét, megfontolt szempontok szerint szűkíti a paramétereket, célirányosan keresi a lehetőségeket. Mert ez a fő feladat, a csapásirány, amin végig akar menni, alaposan átnézni és záros időn belül sikerrel lezárni. Ez a hozzáállás neki nem idegen, megtanulta egyéb projektek kapcsán. Mindazon által szégyenlősebb is, hiszen tanult, sikeres, megbecsült, rosszul érinti, ha azzal szembesül, hogy a párkeresés nem megy. Nyitott, kommunikatív ember, de mégis zárkózott: szégyen a státuszt, a magánéleti titulust a kirakatba tenni. Épp ezért, ahogy lehet, titkolja a széles szakmai vagy társadalmi érintkezési felületeken „hiányosságait”. Leginkább baráti körben hangoznak el először a magánéletről szóló információk, a munkahelyeken ez általában titok. A tökéletesség képének megfelelni akarás része, hogy erről nem beszél, nem mutatja, hogy ezen a ponton nincs rendben. A munkatársak sokszor nem is gondolják – hiszen vonzó, talpraesett, sikeres embernek ismerik – hogy nem várja otthon senki.

Ezért kezd inkább az interneten kutakodni, mert ott nem kell teljes mivoltában felvállalnia magát. Úgy keres, hogy csak „csemegézik”. Így azonban nehéz partnert találni: abból a közegből, ahol olyan emberek vannak, mint ő, és akikkel, jó eséllyel alakíthat ki tartós párkapcsolatot.

S bár hallottunk már online kapcsolatból indult, házassággal végződő love storyról, a félsz a komoly szándékkal regisztrálókban mindig ott lapul. Jogosan. Az online társkeresés az a terep, ahol ugyanannyira vagyunk védve, mint amennyire kiszolgáltatva. Bátorság kell hozzá, talán ezért is több a férfi felhasználó.

A férfi, ha megérett az elhatározásra, hogy nősülni szeretne, avagy gyereket – vagy egyszerűen csak úgy érzi, elég volt a felszínes kapcsolatokból – sokkal határozottabban lép és célzottabbak az elképzelései is. Egészen más szempont alapján keres tartós kapcsolatot, feleséget, gyermekei anyját, mint amilyen kapcsolatokban addig volt. Nagyon pontosan végig is járja- és megkeresi a racionális lehetőségeket.

A nő hajlamosabb kicsit eljátszadozni. Nem zár ki egy lehetőséget sem, mert attól fél, a „nagy őt” szalasztja el.  Ezért van az, hogy sokkal nyitottabb, kommunikatívabb, ám szemérmesebb is, hiszen tudatában van annak, hogy a „kapcsolat” szó jelentése adott esetben mást jelent számára, mint a férfinak.

Bárhogy is legyen, egy biztos: az emberek nagy része magától akarja megoldani a pártalálás „problematikáját”, nem szívesen bízza a feladatot harmadik fél kezébe. Inkább marad az internet a csapdákkal, buktatókkal, sokszor az időpocsékolással. Ettől az időpocsékolástól tudom a hozzám fordulót megkímélni, hiszen a személyre szabott megbízás során már egy szűrt, ellenőrzött közösségbe vezetem be. Tudom, hogy ki lesz az, akivel egymásra találhatnak. A vadászat örömétől persze én sem fosztok meg senkit, csak jó terepet biztosítok hozzá. A társkeresésben ez fontosabb, mint bármilyen profilkép és a még rosszabban élesített lőfegyverek.