A „mennyit költenek a magyarok idén karácsonyi ajándékokra” és a „tuti ajándék tippek a fa alá” kifogyhatatlan franchise témákon, az üveghegyen és az Óperenciás Tengeren is túlontúl, nyugdíjreform, sajtószabadság eltörlése, leminősítések, Megasztár és egyéb SMS-Faktorok, celebek karácsonyi receptjei és jókívánságain kívül mi lapulhat még az aktuális karácsonyi témákkal tele van a  zsákunk-ban? Mindenki húzzon egyet, aztán már csak hármat kell aludni a szabadságig, meg egyébként is, nem szóltunk még a magányosan karácsonyozókhoz.

Ők azok, akik tudniillik sokan vannak, mert még ha csak minden harmadik házasság végződik is válással, az olvasótábor mérete nem elhanyagolható. Gyorsan kérdezzünk is meg egy pszichológust, mit tanácsol a magányosan karácsonyozóknak, akik már annyira szenvednek a karácsonyi őrülettől, mint Steven Segal a lángoló jégtől.

„Volt,  hogy én is azt tanácsoltam ilyenkor, hogy zárja ki az ünnepet az illető, vagyis inkább nézzen filmeket, hallgasson zenét, és ne menjen olyan helyre, ahol minden erre emlékezteti. Ha a karácsony a legnagyobb fájdalmak előidézője, akkor csak a szokás miatt nem kell szenvedni. Majd eljön annak is az ideje, amikor már kibírja, vagy jó esetben már szereti ezeket a napokat.” – így a pszichológus, aki egyébként a cikk folytatásában jó dolgokat is mond, de ezen a ponton azért kéremszépen, netessékmár és egyébként is nemoda Buda!

Mert ha a gondolatmenetet messziről akarnánk indítani, mondjuk i.e. 6-4-től és a végére eljutnánk a „kapitalista multinacionális vállalatok marketingpropagandái” – és néhány könnycsepp – által átitatott bankjegyig, még akkor is ki merem jelenteni, hogy 24-én este, a kötelező gesztusokat követően mindenki életében eljön az a pár perc, amikor számot vet saját magával.

És ez az a pont, ahol azok, akiknél a falon lógó tükrök használati eszközként is funkcionálnak, szembesülnek magányukkal. Ez pedig fájdalommal jár. A fájdalmat pedig csillapítani kell. Ennek két módja létezik: a helyi érzéstelenítés vagy a probléma megszűntetése.

Az instant fájdalomcsillapítást választók ilyenkor igazi cselekhez folyamodnak: megfontolják az említett pszichológus tanácsait, filmet néznek, zenét hallgatnak, fogadják „jóakaróik” invitálását a szentestére, az aktívabbak pedig jó önkéntes módjára segítenek ételt merni a rászorulóknak, mert ők nagyon jók, igazi nemes lelkek és mindenkin segítenek. Kivéve magukon, hiszen ők annál sokkal büszkébbek, ők teljesen rendben vannak: rengeteget dolgoztak egész évben, sikert-sikerre halmoztak, kötöttségek nélkül, függetlenül élvezték a mindennapokat, nincs értelme tehát szembenézni a magány okaival, hogy miért nem léptek tovább, miért nem békültek ki családtagjaikkal, vagy miért nem volt egész évben fontos, hogy valakivel megoszthassák örömüket, bánatukat, sikereiket, felhalmozott javaikat, meg egyáltalán saját lelküket. A „de hát én mindent megtettem, még sincs mellettem senki” kezdetű mondatoknál pedig egészen biztosan sántít valami.

Kedves Egyedül Karácsonyozók! Tessék kihasználni az alkalmat: egyedül és csöndben eltölteni a karácsonyt. Számot vetni, okulni és a megoldáson gondolkodni… tovább lépni. Ha egyedül nem megy, keressük meg a hozzá értőt. Aki a problémánkat látja és egyben a megoldást is.