Sokszor megkönnyebbülést jelenthet egy párkapcsolat vége. Maga a szakítás viszont mégsem könnyű. Ami utána jön, pláne nem az. Hogyan vészeljük át ezt az időszakot?
Mit kezdjünk ezzel az új helyzettel? Hogyan léphetünk tovább?
A feldolgozáshoz idő kell, de vannak apró trükkök, és jól bevált módszerek…

• A szakítás után kell egy ferde este, ahol kiadhatod a gőzt barátiad társaságában. Bulizz, táncolj, beszélgess! Könnyebb lesz kicsit.
• Szellőztesd ki a fejed!
• Ne dobd azonnal kukába a közös fotókat, ajándékokat. Az indulat rossz tanácsadó. Lehet, hogy később megbánod…
• A rendrakást inkább fejben kezdd!
• Foglald le magad! Sportolj, keress új hobbikat, új barátokat.
• Nem kell ahhoz új frizura vagy hajfestés, hogy tovább tudj lépni. Mindenesetre jót tesz egy kis kényeztetés!
• Esetleg vásárolj magadnak valami újat, de ne vidd túlzásba…

• Nem megoldás rögtön egy új kapcsolat. Le kell zárni magunkban a múltat, hagynunk kell kicsit leülepedni a történéseket. Ha nem tesszük, nem csak leendő társunkat, hanem önmagunkat is becsapjuk.
• Ne keresd az ex-ed! Csak nehezíti a dolgodat.
• Ne félj az egyedülléttől, kifejezetten rád fér! Ilyenkor gondolataidat, és érzelmeidet is a helyükre tudod tenni.
• Használd ki az időt! Tudd, hogy ez az állapot (is) múlandó. Csinálj olyan dolgokat, amiket mindig is szerettél volna, de valamiért ebben a kapcsolatban nem volt rá lehetőséged.
• Már csupán ezért is jó, hogy vége!
• Ne menekülj a munkába! Jó megoldásnak tűnhet, de garantáltan nem az.
• Viszont egy idő után, ha úgy érzed, ismerkedj bátran! Vedd egy kicsit lazábban. Mosolyogj, flörtölj, fogadd a bókokat. Végül is, mi bajod lehet?

Minden bizonnyal sokan tudnánk rémtörténeteket mesélni arról, milyen volt az, amikor barátaink jóindulatúan akartak összehozni éppen egyedülálló ismerősükkel, vagy netán arról, amikor a hétvégi családi ebédnél egészen véletlenül betoppant a szülők barátjának egyedülálló „kisfia/lánya”. A menekülő utat keresve az ember gyorsan rádöbben, saját kezébe kell vennie az irányítást. Majd rögtön ezután felmerül a kérdés: a „hogyan”?

Végigjárunk jó néhány szórakozóhelyet, beiratkozunk nyelviskolába, talán még salsázni is megtanulunk. Miért ne? A tánc jó dolog. De lehet, hogy párt keresni célravezetőbb lenne ott, ahol van. Pontosabban, ahol megfelelő van. Ez persze nem azt jelenti, hogy a fent említett helyeken és módokon ne lehetne ismerkedni. Dehogy nem! Ismerkedni, szinte bárhol lehet. Ezért gyorsan ki is próbáljuk az internetet: kitöltünk néhány online jelentkezési lapot, előkeressük a sok évvel ezelőtt készült legjobb fotónkat, megadjuk a paramétereinket és elszánt kutakodásba kezdünk, hogy megtaláljuk a számunkra ideálisnak vélt „adathalmazt”.

De jó, ha tudjuk, a pártalálásra ennél jóval életszerűbb, emberléptékű lehetőségek is mutatkoznak.

A” bemutatás intézménye”

A személyes ajánlás vagy a bemutatás intézménye például mindig is létezett. Régen, szűk közösségekben, falvakban a „Kerítőnő” feladata volt azon fiatalok összeboronálása, akiknek szülei szerették volna az adott házasságot, de a fiataloknak nem igazán füllött ehhez foguk. Ha sikerült a feladatot végrehajtani, a kerítőnő megkapta jutalmát.

A szülői akarat érvényesülése a házasságkötés terén kultúránkból kikopott, a fogalom átértelmeződött. Még szerencse, hiszen a fiatalok mindig is jól érezték, hogy a kapcsolat létrejötte nem történhet kényszer, nyomás, vagy bármiféle elvárás hatására. Társulás csak szabad akaratból, az együtt öröméből jöhet létre.

Az ismerkedéshez, tartalmas emberi kapcsolatok kialakulásához azonos platformokon alapuló közösségek, azonos értékrenddel bíró, motivált emberek kellenek.

S most gondolhatnánk, hogy erre modern korunkban számtalan lehetőség kínálkozik. Ennek azonban sok esetben éppen az ellenkezője igaz: ez pontosan a mai világban nehéz, amelyben szinte muszáj sikeresnek lenni, és amelyben gyakran képesek vagyunk a felszínen megragadni. Egy igazán mély, valódi tartalommal bíró kapcsolatig sokszor hiába való randevúk során át vezet az út. Folyamatosan változnak, s szűnnek meg az átlátható és biztonságot adó közösségek: egyetemi, főiskolai évek végén, a munkahelyek váltásakor, baráti körök átalakulásával.

Ilyenkor pedig jól jöhet valaki. Valaki, aki megmutatja, mik is a lehetőségeink, hol van életünk lehetséges párja, hogyan és mikor találkozhatunk vele?

Iránytű a társtaláláshoz

A Modernkori Kerítőnő az, aki az egymás számára érdekes és értékes embereket megtalálja, előkeríti, s vállalja azok bemutatását, összehozását.

Nincs katalógus, adatlap- vagy személyiségteszt-kitöltés. Minden szemtől szemben zajlik, nincs előre meghatározott forgatókönyv. Beszélgetések viszont annál inkább. Két-három, vagy akár több alkalommal.

Van, akit csak egy új társaságba vezetek be, és van, akit elkísérek egészen az első randevúig. Persze, nem szó szerint.:) Mindig azt, és csak annyit, ami kell, ami szükséges. Biztosítom a körülményeket, hogy lépni tudjon, és lehetőleg biztos talajra...
 

Egyéniségünket, rengeteg módon kifejezhetjük. Az öltözék, a smink, a hajviselet, a kiegészítők, nagymértékben befolyásolják a rólunk kialakított képet. És az autónkkal vajon mi a helyzet? Milyen személyiségjegyeket tükröz járművünk? Annak formája, színe, típusa? Mennyire valódi ez a kép?

Nyilvánvalóan ahány ember, annyi egyéniség, és annyi igény, ennek elemzésére azonban nincs mód, ezért szűkítem a kört. Egy férfi és egy nő más-más szempontok alapján választja négykerekű kedvencét. Azonban nincs akkora szakadék a két nem között, mint amekkorára sokan gondolnánk.

Bizonyára mindenki előtt megjelenik egy kép, amikor meghallja az ’autó’ szót. És milyen képet látsz, amikor a ’női autóra’ gondolsz?

Mulatságosnak tűnhet, de a legtöbb ember (ezen belül is főleg a férfiak) első asszociá-ciója egy ehhez hasonló csodajárgány. A piros, a rózsaszín mindenképpen szerepel a „női autó jellemzői” TOP listán. – Miért? – kérdem én. Nemhogy a rózsaszín, de maga a szín sem meghatározó a nők többségénél. A forma számunkra legalább olyan, vagy sokkal fontosabb. Egy formás fekete BMW lekerekített élekkel, például határozottságra, ugyanakkor finom eleganciára enged következtetni. Az ehhez hasonló nagyobb méretű autó a tulajdonos erőteljes önérvényesítési hajlamát is jelzi.

Tény, hogy néhány sztereotípia valóban helytálló, például hogy mi nők általában szeretjük a smart autókat, de nem a „női autó” titulusért, hanem mert könnyebben kezelhető, jobban érezzük a jármű elejét és hátsóját a parkolásnál. A vagányabb természetűek azonban nem riadnak vissza a „férfias” karakánabb autóktól sem. Miért ne tarthatnánk a garázsban egy jeep-et? A jeep tulajdonosa szereti a kihívásokat, kalandvágyó és ’’ki akar emelkedni’’ a tömegből. Ezzel természetesen semmi probléma, egy ilyen nővel azonban veszélyes ujjat húzni…

És egy sportautó vajon hogyan kommunikál? Miről árulkodik?

Manapság egy ilyen négykerekű volánjánál nemcsak a videoklipekben látunk hölgyeket. Aki megteheti és egy ilyen vadmacskával közlekedik, az nem ismeri a lehetetlent, amelyet a sebesség iránti szenvedélyével is kifejez. Egy biztos: ugyanúgy, ahogyan egy extravagáns ruhadarabot, egy ilyen autót is „tudni kell viselni”.

Bármelyik típust is választjuk, minden esetben azonosulunk vele. Mit gondolunk arról a tulajdonosról, akinek a járgánya koszos és elhanyagolt? Biztosan nem azt, hogy rend-mániás… De azt szoktam mondani: Az éremnek mindig két oldala van. Egyrészt az autóval valós egyéniségünket fejezhetjük ki, másrészt azt, amilyenek szeretnénk lenni. Lehet egyfajta álarc is, ami csupán vágyainkat jeleníti meg. Mindenesetre és minden esetben szabadon dönthetünk arról, mit akarunk kommunikálni, milyen képet akarunk megerősíteni, kialakítani magunkról. Azzal azonban tisztában kell lennünk, hogy a külvilág sasszeme fürkész bennünket, és igazi énünk nem sokáig maradhat rejtve.
 

Sorsdöntő lehet az első találkozás párunk szüleivel. Egyrészről szeretnénk jó benyomást kelteni és elkerülni a feszült hangulatot, másrészről közelebbről tanulmányozhatjuk, honnan is jött a párunk.

Mindenki ismeri a közmondást: Nézd meg az anyját, - vedd el a lányát!. Erről általában külső tulajdonságokra asszociálunk, pedig sokkal fontosabb a családi minták, szerepek jelentősége. Sok férfi az első találkozásnál, meglátva párja édesanyját, fejvesztve menekülne, félve attól, hogy pár év múlva választottja is hasonló külsővel fog rendelkezni. De kutatók által bizonyított, az összefüggés nem genetikai eredetű, sokkal inkább a viselkedési mintákra vezethető vissza. Tehát nem árt tisztában lenni vele, milyen közegben nevelkedett a párunk.

 A párválasztás után a kapcsolatok működését nagyban befolyásolja az otthonról hozott minta. A partnerek viselkedése e szerint programozottan működik. Szüleink egymáshoz való viszonyát, a közöttük zajló történéseket ismételjük meg önkéntelenül is saját párkapcsolatukban.  Mert ha akarjuk, ha nem, nagyon is hasonlítunk a szüleinkre. Bármennyire is tiltakozunk fiatalon, hogy én sose leszek olyan, mint az anyám, vagy az apám, de ahogy telik az idő, egyre jobban hasonlítunk rájuk és nem csak külsőségekben.

Egy nő számára az anyja az első hiteles példa, az első ember, akivel azonosítja magát. Őt figyelve tanulja meg a nemének megfelelő viselkedés alapjait. A legtöbb nő önmeghatározásának szerves része az anyjához fűződő viszonya. Ez alapvető minta értékrendjének, normáinak kialakításában. A szülei kapcsolatát látva, érzékelve megtanulja, hogy mi a nő és mi a férfi feladata. Hogyan lehet megteremteni az egyensúlyt a felek között, hogyan tudnak együttműködni a problémák megoldásában. Továbbá fontos, hogy a szülők megfelelő képet mutassanak gyerekeiknek a nemiségük megélésével kapcsolatban is.

A párunk családjával való első találkozásnál bepillantást nyerünk a szülei házasságába, a szüleivel való kapcsolatába, ezáltal még jobban megismerjük választottunkat, illetve, hogy mire számíthatunk a jövőben.
A nemiség megélésével kapcsolatos probléma nem új keletű. De a jó hír, hogy ezek a rossz szokások, magatartásminták levetkőzhetőek. A modern nő legfontosabb jellemzője az igényesség - élete minden területén. Manapság egyre több nő tesz azért, hogy fejlessze önismeretét és sikeresen megoldja párkapcsolati kérdéseit.

A legfontosabb, hogy felismerjük és tisztában legyünk a berögződött, rossz mintákkal is, és képesek legyünk tudatosan változtatni ezeken. Ha ez megvan, máris elindultunk azon az úton, mely a boldog és kiegyensúlyozott párkapcsolathoz vezet.