Ki ne szeretné az első randikat? A találkára való izgatott készülődést, majd a randevút követő repkedő pillangókat…? Mindenki igyekszik ilyenkor a legjobb oldalát mutatni, a legvonzóbb benyomást kelteni. Már a fizikai megjelenésből is meglepően pontos képet tudunk formálni, de ami ennél is fontosabb, az a viselkedés.

Biztosan mindenki emlékszik még a Hogyan veszítsünk el egy pasit 10 nap alatt? című filmre, melyben Kate Hudson Matthew McConaughey-n próbálgatja, hogy mik azok a női viselkedési formák, amikkel a férfiakat ki lehet üldözni a világból. Örök talány a férfi és a nő különbözősége, ami a párkapcsolatokban válik leginkább kiélezetté: együtt kell csinálniuk valamit, amiről mindketten máshogy gondolkodnak. A konfliktus okozója, hogy mindkét fél magából indul ki és elfelejti, hogy a másik nem, teljesen eltérő gondolkodásmóddal rendelkezik.

A férfi és női agy különbözőségeit Mark Gungor humorista kiválóan boncolgatja előadásában.
Szerinte a férfiagy kis dobozokból áll. Van egy doboz az autónak, egy a munkának, egy a párkapcsolatnak, egy a barátoknak stb. És a szabály az, hogy ezek a dobozok nem érintkeznek. Ez annyit jelent, hogy ha egy férfi gondolatban az autójával foglalkozik, akkor csak és kizárólag az autójával fog foglalkozni. Egy női agy ezzel ellentétben olyan, akár egy nagy gombolyag: minden mindennel összeköttetésben van. A munka kapcsolódik a családhoz, a család a párkapcsolathoz, a párkapcsolat a barátnőkhöz és a többi, és a többi. És ezt az egész gombolyagot ráadásul egyetlen energia hajtja: az érzelem. Ha egy nő az autójára gondol, eszébe jut, hogyan vitte haza múltkor a barátnőjét, meghatódik, ha belegondol, hány éve is ismerik egymást… és így tovább. Ha egy férfi az autójára gondol, odamegy az „autó-dobozhoz”, belenéz, és csakis azzal foglalkozik, amit ott lát.

Mark Gungor kiváló előadásából egy részlet a férfiak és nők agyának különbözőségéről:

Szerencsére a nő és férfi közötti vonzalom kialakulásánál nem racionális tényezők játszanak szerepet. A csábítás kulcsa a személyiségben rejlik. Azt, hogy egy személyiség mitől vonzó, azt nehéz meghatározni, de az biztos, ha például valakinek lehengerlő a lénye, az ismeri a saját erősségeit, korlátait, és ki van békülve magával, egyben van. Ekkor tud hatni. De ahhoz, hogy működjön a dolog, nem árt, ha megismerjük és megértjük a másik nem gondolkodásbeli sajátosságait, probléma-megoldási gyakorlatait, kommunikációját.
 

Nézzük a 6 legidegesítőbb dolgot, amit a férfiak nem bírnak elviselni a nőkben:

• Féltékenység: Egy férfik sem esik jól, ha lépten-nyomon kétségbe vonják a hűségét. Néha elég, ha a férfi csak kiejti egy másik nő nevét, és a nő szeme villámokat szór. Valahogy a nők képesek minden mögé odakölteni azt, aminek semmi köze a valósághoz.
• Szeretsz, drágám?: Néhány nő erősen túlzásba viszi az „ugye, szeretsz” kezdetű monológot.
• A szex, mint fegyver: A nők hajlamosak arra, hogy alattomos módon a férfi leggyengébb pontját támadják meg… Ha nem kapják meg rögtön, amit akarnak, „éheztetik” a pasit, ha el akarnak érni valamit, kihasználják a vonzerejüket.
• Nem szólok hozzád!: Vitatkoztok valamin, veszekedés, kiabálás, kiborulás, sírás, és a végső lépés: „Ok, akkor most már hagyjál!” És innentől kezdve bármit mondhat, bármivel próbálkozhat a pasi, a nő nem szól többet, nem reagál semmire.
• A másik ilyen, a nem szólalok meg trükk, amikor a férfi látja a nőn, hogy baj van, de bármit kérdez, arra a válasz az, hogy semmi! Semmi baj, semmi nem bánt, semmi nem történt, semmit nem szeretnék megbeszélni.
• Múltbéli sérelmek felhánytorgatása: Nem mondja meg, mi a baj, mert ezzel akar visszavágni, de elfelejteni azért nem tudja! És abban a pillanatban, amikor úgy érezi, hogy ezzel most találatot tud bevinni, akkor kitálal! Olyan - hetekkel, hónapokkal korábbi - eseményeket tud ilyenkor felidézni, amikre nagy valószínűséggel a pasi már nem is emlékszik!

 
Íme, a 6 legidegesítőbb pasi viselkedés, amitől a nők falra másznak:

• Közös vezetés: Nem létezik pasi, aki szó nélkül hagyná, ha a párja vezet. Mindegy, hogy mit, de muszáj beleszólnia, rá pirítania, megijesztenie, ezzel elérve azt, hogy tényleg ne menjen úgy a vezetés.
• Elfelejti az ünnepeket: Valahogy képtelenek megjegyezni a nő számára fontos dátumokat.
• Betegség: Ha a pasi beteg, még egy sima náthát, meg orrfolyást is képes halálos betegségként elkönyvelni, és persze az ezzel együtt járó törődést is, ennek megfelelő szinten várja el viszonzásul.
• Technikai dolgok: Ha párod veled van, és ahelyett, hogy veled foglalkozna, a számítógépet bütyköli.
• Házimunka: Ha megkéred, hogy segítsen a házimunkában, akkor hirtelen rendkívül fontos elfoglaltsága támad, muszáj megszerelnie a ház körül valami olyasmit, amire eddig mindig az volt a válasz, hogy „majd”.
• Semmire-nem-gondolás képessége: Ez az, amiért egy férfi képes látszólag agyhalott dolgokat csinálni órákon keresztül. Ezért van az, hogy egy-két odavakkantott szóval elintézni a nőket, hogy képesek a legnagyobb porszívózúgás közepette ádáz nyugalommal újságot olvasni, számítógépes játékot játszani, távirányítót nyomkodni.

Fontos tehát megismerni, és megérteni a másik nem gondolkodásbeli sajátosságait, de ez még önmagában nem elég. Tapasztalataim szerint, a rossz kapcsolatok hasonló okokból mennek tönkre, de a jók sikerének mindig más a kulcsa. Egy biztos. A megfelelő kommunikáció rendkívüli fontosságú egy induló kapcsolatban. Mivel még nem ismerjük, ebből adódóan gyakran nem is értjük egymást. Egyszerűen más megy át, mint amit szeretnénk.  Ha nincs korrekció, marad a téves érzékelés, ami könnyen zsákutcába juttathat valamit, ami egyébként szép lehetett volna. Azaz, megáll a történet, nem jön létre a kapcsolat. Ilyenkor jöhetek jól! Fordítok, tolmácsolok,  segítek. Aztán, már minden megy tovább a maga útján, gördülékenyen, vidáman..:)
 

Bátran kijelenthetjük, hogy a régi időkben soha nem feszült oly mértékben egymásnak a két élettér, mint ahogyan napjainkban. Az egyre gyorsuló életforma és a férfi-női szerepek átalakulása jelentős változásokat hozott, ezzel új problémakört teremtve: a karrier és a magánélet egyensúlyának megbomlását.

Mit jelent ez az egyensúly?

A világban oly mértékű változások történtek, hogy lehetetlen egyetlen használható „egyensúly-modellt” felállítani. Mindenképpen az adott korhoz kell igazodni. Korábban, ez az egyensúly úgy valósult meg, hogy a nő viszonylag korán szült, és otthon maradt a gyerekekkel, amíg a férj dolgozott és gyakorlatilag ő tartotta el a családot. A ’magánélet’ és a ’karrier’ ily módon harmóniában volt egymással.

De mi a helyzet most? És miért olyan nehéz összeegyeztetni a kettőt?

Az idők folyamán egyre több nő kezdett el tanulni, s megérezvén a sikereket, nem is kívánták feladni a tanulás és a karrierépítés lehetőségét. Az első konfliktus abból adódhatott, hogy a legtöbb férfi, férj ezt nem nézte jó szemmel, vagy legalábbis furcsának tartotta ezt a lépést. Mára már elfogadott tény, hogy a nők is meg akarnak állni a saját lábukon, hogy függetlenül is tudjanak boldogulni az életben. Ezzel természetesen nincs is probléma, sőt! Azt gondolom, nagyon fontos, hogy mindenki megtalálja a maga útját, és meghatározza saját életcéljait, amit el akar érni, és tesz érte.
Az emberek többsége azonban ott téved el, hogy emellett elfelejti, mennyire szüksége van egy társra, aki ebben támogatja. És azt is elfelejti, hogy ezt sem adják ingyen! Ez a probléma általában harminc éves kor felett jelentkezik, hiszen a huszonéveseknél valóban fontos a tanulás és a pálya egyengetése. De egyik életszakaszban sem hanyagolható el a párkapcsolat!

Karrierista zóna – Ki a ’karrierista’?

Bizonyos értelemben negatív jelző, mégis találó. Az ilyen embereknek az első és legfontosabb dolog a munka, a karrierépítés, és a magánéletet – még ha párkapcsolatban élnek is – háttérbe szorítják. Aki állandóan céljainak elérésével foglalkozik, nemcsak embertelen energiát, de rengeteg időt is fordít erre. Hogy honnan lehet ennyi ideje? – Valószínűleg onnan, hogy sokkal kevesebb időt tölt párjával, mint amennyit a párkapcsolat igényelne. Lehetséges, hogy kezdetben kedvese elnézi neki a hosszúra nyúlt munkanapokat, megpróbálja megérteni. Ez azonban előbb-utóbb az elhanyagoltság érzéséhez vezet, amit – valljuk be – egyik kapcsolat sem tud hosszú távon elviselni. Hiszen egy párkapcsolatban nincs is szomorúbb, mint a „társas magány”. Karrierista modellünk azonban a másik fél szenvedéseiről mit sem sejt mindaddig, amíg egy napon üresen nem találja a közös lakást, vagy jobb esetben, amíg nem beszélnek erről a problémáról.

És mi a helyzet az egyedülállókkal? Legyünk őszinték, az imént vázolt életforma mellett ez a státusz nagyon nehezen változhat. Hiszen ebben az esetben még több idejük jut a munkára, senki nem várja otthon őket, csupán a laptop, a könyvek, a szauna, a saját kondi gép, és az üres ágy. Általában teljes időkihasználtsággal élik az életüket, büszkék szakmai sikereikre, szívük mélyén azonban érzik az űrt, s vágynak egy társ gondoskodására, szeretetére.

De az érintettek számára van egy jó hírem: bármilyen helyzet áll fenn, nem kell, sőt nem is szabad beletörődni! Hiszen ezen lehet változtatni úgy, hogy „karrier kontra magánélet” helyett „karrier és magánélet” legyen! Ne az ellentétbe állítás, hanem a harmóniába hozás legyen a cél.

Minden fejben dől el!

Először is fel kell állítanunk egy saját fontossági sorrendet. A legjobb talán az, ha a magánélet szerepel az első helyen, mert ha ezen a téren jól működik minden, és boldogok vagyunk, akkor nem lehet előttünk legyőzhetetlen akadály a munkában sem.

Függetlenül attól, hogy éppen egyedül vagyunk vagy párkapcsolatban élünk, a karrier és a magánélet között meg tudjuk teremteni az egyensúlyt, ha megtesszük a megfelelő lépéseket önmagunk és/vagy a párunk felé:

• Mérlegeljünk! Mi a fontosabb? Karrier vagy magánélet? És ha mindkettő, hogyan tovább?
• Lehetőség szerint válasszunk olyan munkahelyet, ami mellett elég idő jut a magánéletre, számunkra fontos emberekre, szabadidős tevékenységekre.
• Ha még nincs párunk, járjunk el társaságba! Minden kapcsolatnak és kapcsolatépítésnek a rendszeresség az alapja.
• Ha párkapcsolatban élünk, beszéljük meg a másikkal, kinek mi fér bele az idejébe, mik a prioritások, ki mit szeretne. Nagyon fontos, hogy a felek össze tudják egyeztetni életritmusukat, hiszen kölcsönös toleranciára van szükség ahhoz, hogy tartósan működjön a párkapcsolat.

Egyet azonban ne feledjünk: az elfogadás nem egyenlő a saját énünk feladásával! Fontos, hogy önmagunk maradjunk! Ha változtatunk, azt ne megfelelési kényszerből, hanem önként és örömmel tegyük. Emellett el kell tudnunk választani egymástól a két életteret. A munkahelyi problémákat ne vigyük haza, a párkapcsolati feszültségnek pedig nincs helye a munkában. Ha elgondolkozunk a fentieken, odafigyelünk önmagunkra és a visszajelzésekre, akkor könnyebben létrejöhet a vágyott harmónia karrier és magánélet között.

 

„Hiszen nem jelentett semmit. Ez csak szex volt, drágám, de téged szeretlek!”- gyakran hangzik el filmekben, könyvekben és a valós életben is ez a mondat, nők és férfiak szájából egyaránt. Valóban létezik csak szex, mindenféle érzelem nélkül? Lehetséges pusztán testi kapcsolat anélkül, hogy bonyolulttá és szövevényessé ne válna, hogy kötődni kezdenénk ahhoz, akit közel engedtünk magunkhoz?

 Szerelmes hagyományok világszerte

Valentin napon a legtöbb országban a szerelem kapja a főszerepet. Már a középkorban is a flörtölés napjának tartották, amely főleg az asszonyoknak kedvezett, hiszen ezen a napon nyugodt szívvel „félrecsókolhattak” és ezt férjüknek szó nélkül tűrniük kellett. Azóta rengeteget változtak a férfi-női szerepek, ahány ország, annyi szokás. De vajon hogyan telik szerte a világban a Valentin nap?